Hiába a sok baljós jel a szezon előtt, a liga 15 éves történelme egyik legizgalmasabb, legfordulatosabb szezonját láthatjuk, mindezt olyan tehetséges labdarúgókkal akik közül sokan nem kaptak volna lehetőséget ha a pandémia és a korábbi főszponzor, a Hyundai távozása miatt nem lett volna rákényszerítve a fizetési sapka csökkentésére a liga.

Mindeközben az Adelaide United korábbi közönség kedvencének, Isaias közbenjárásának köszönhetően ellepték a ligát a 30+-os spanyol labdarúgók, új színt hozva ezzel a sokszor unalomba fulladó bajnoki meccsekbe. 

Felborult papírforma

A szezon előtt senki nem várt ekkora rajtot sem a Brisbane Roar sem pedig a Central Coast Mariners csapatától. A két csapat fej-fej mellett halad a bajnoki tabella első két helyén, komoly skalpokat gyűjtve. A Roarnak jót tett korábbi edzője, Robbie Fowler távozása a kispadról, a tehetséges Warren Moon megreformálta a queenslandi csapatot. A támadások rendszerint Dylan Wenzel-Hallsnál végződnek, a 23 éves támadó a hátán viszi a csapatot az idei szezonban és a tapasztalt Scott McDonalddal vagy éppen a japán Riku Danzakival tökéletes harmóniában vannak egymással és képesek kisegíteni a másikat (ahogy az a lenti képen is látszik). Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az xG mutatója,  a maga 1.92-es száma mellé lőtt  5 góljával a góllövő listát vezeti és 88%-os passzpontosság is szerepel a neve mellett. A kaput azonban csak 50%-ban találja el, öt meccs alatt 24 alkalommal próbálkozott kapura lövéssel, nem nehéz tehát kiszámolni, hogy 12-szer talált célt. A Brisbane egyébként kétszer annyi gólt szerzett az eddig lejátszott 5 találkozója alkalmával, mint az xG mutatója, 6.64-es mutató mellett 12 alkalommal szereztek gólt (1.33-as mutató meccsenként). Ha a kapott gólokat vizsgáljuk, már közel eredményt kapunk, a 6 kapituláció mellett 5.72-es az xGA.

Ha már szóba került a Central Coast Mariners!

A gosfordi csapat elképesztő szezont fut az elmúlt két év csalódást keltő eredményeit követően. A klub sokszor volt élet-halál között, hiszen volt szó a klub eladása mellett arról is, hogy a liga visszavonja a csapat licencét, megszüntetve ezzel az egyszeres bajnok csapatot. Közel sem biztos, hogy azonban, hogy a szezon végén is egyszeres bajnok lesz a Mariners. A korábbi évekkel ellentétben szórakoztató nézni a csapat játékát, Mark Birighitti stabilitást ad a kapuban a hátsó alakzatnak. Elől Matt Simon amolyan Szalai Ádámként dolgozik, ha kell tartja a labdát, visszajátszik és visszazár a középpályára. A már-már veteránnak számító, 35 éves Simon mellett az idén berobbant, szudáni születés, Aluo Kuol és a Sydney-vel bajnok Daniel De Silva az akik befejezik a támadásokat. Külön érdekes, hogy a Mariners góljait főként a első félidő végén szerzi, ahogy az alábbi grafikákon is látszik:

gólok eloszlása a Mariners meccsein

a Mariners szerzett góljai negyed órákra lebontva

Gyengélkedő nagyon, edzőkérdés Melbourne-ben?

Az elmúlt két év bajnoka, a Sydney gyengélkedése közel sem olyan meglepő, mint az elsőnek látszik. Steve Corica-ék nem voltak túl aktívak az átigazolási piacon, hiszen csak Adam Le Fondre (Mumbai City) és Marco Tilio (Melbourne City) távozott a címvédőtől. Ezzel szemben az érkezők oldalán sincs túl sok név, egyedül a szurkolók nagy kedvencét, a brazil származású Bobót sikerült visszacsábítani, aki még mindig nem bevethető.Pedig szüksége lenne egy igazi befejező csatárrsa a Sydney-nek, hiszen eddig nem sikerült pótolni Adam Le Fondre és az általa szerzett 39 gólt. A csapat házi góllövő listáját az a 18 éves Patrick Wood vezeti, aki összesen négyszer állt be csereként és csupán 83 percet töltött a pályán. Azzal viszont nehéz vitatkozni, hogy ne lenne pontos: 5 próbálkozásból kétszer talált kaput, ami két gólt is eredményezett, 1.56-os xG mellé. Le Fondre örökségét a novemberi, katari Bajnokok Ligájában a szintén fiatal Trent Buhagiar próbálta meg átvenni, azonban míg ez sikerült is nemzetközi szinten (a BL-ben 4 meccsen 4 gólt lőtt) addig a bajnokságban eddig nem zörgette meg az ellenfelek kapuját. Ez a feladat az új-zélandi válogatott Kosta Barbarouses-é lenne, aki azonban 2,28-as xG-je mellé csak egy árva gólt szerzett, miközben 11 kapura lövéséből 6 alkalommal tévesztett célt. Bár a Sydney jelenleg ott van az utolsó rájátszást érő helyen, mindezt úgy, hogy közvetlen üldözőivel szemben két meccsel kevesebbet játszott, gólok nélkül nehéz lesz. A már említett Bobónak a Sydney 7,90-es xG mutatóját kellene behoznia, mivel csupán hat alkalommal találtak az ellenfelek kapujába.

a Sydney csupán egyszer talált az ellenfelek kapujába az első félidőben!

Van-e edzőkérdés a Victory-nál?

A várakozásokkal ellentétben borzalmas futballt játszik a Melbourne Victroy. Grent Brebner nem tudja jól összerakni a csapatát, mellé pedig hiányzik a játékosokból a kémia és az összhang is. A 10 elszenvedett gól rengeteg, pedig az ellenfelek .nem alakítanak ki túl veszélyes helyzeteket, ezt mutatja a 7.79-es xG-jük. Az öt meccse alatt begyűjtött 4 pont rendkívül kevés ha azt nézzük, hogy hosszú idő után ők voltak az első ausztrál csapat akik továbbjutottak csoportjukból a Bajnokok Ligájában. Robbie Kruse sérülés után lassan szerzi vissza régi formáját (ha egyáltalán vissza szerzi valaha), Marco Rojas sokszor szellemként szaladgál a pályán, az újoncok közül Rudy Gestede és Callum MacManaman sérült, Ryan Shotton a parádés megmozdulásai mellé képes életveszélyes passzokra, a két kapus, Max Crocombe és Matt Acton pedig nem tudják hozni Lawrence Thomas bravúrjait. Jake Brimmer három góljával a csapat legjobbja, azonban a legutolsó, Brisbane elleni találkozón ő is és Steven Roux is ziccerben hibázott, amivel akár döntetlenre lehetett volna menteni a mérkőzést a csúfos, 5-2-es vereség helyett. Még rengeteg van hátra az idei szezonból, de az már most látszik, hogy Brebnerrel a kispadon (vagy ezzel a csapattal) nem lehetnek túl nagy álmai a Victroy szurkolóinak pedig  BL után komoly célokat tűztek ki maguk elé...

a fenti grafikán jól látszik, hogy a Melbourne Victory nem tudja kihasználni helyzeteit