A Western United bajnoki címig vezető útja kicsit sem mindennapi. A debütáló szezonjukban mindenkit megleptek teljesítményükkel, pedig sok minden szólt ellenük. Az ezt követő évben mindent dobhattak ki a kukába és kezdhettek új építkezésbe-a kispadon és a játékoskeretben is. Az idei évbe aztán úgy lettek bajnokok, hogy a másik két városi riválisnak esélye sem volt ellenük legfontosabb meccseken.

A nehéz kezdetek

A Western United licencét hosszú procedúra előzte meg. Az A-League akkori első embere, Greg O'Rourke még 2016-ban jelentette ki, hogy bővíteni kívánják a ligát, 2018-ban pedig már 15 terv hevert az asztalán. Az év közepére ebből végül csak 10 maradt "életben", köztük a Western Melbourne Groupé és a Macarthuré is (de velük ez esetben most nem foglalkozunk). Még ez év augusztusában nyolc csapatosra szűkült a jelentkezők száma, majd 2018 decemberében az FFA akkori elnöke, Frank Lowy bejelentette, a két nyertest. Ez hatalmas felzúdulást okozott az ausztrál labdarúgást kedvelők körében, hiszen a két nyertes pályázatnál több jobb is volt. 

Ilyen volt például a Wollongongé, akik már rendelkeztek nagyszámú szurkolótáborral és a legfontosabb szemponttal, egy saját stadionnal! A Sydney-hez közeli város csapata végül nem lett első osztályú, ahogy Puskás Ferenc korábbi csapata, a South Melbourne sem! Pedig az OFC Bajnokok Ligája győztes együttes mögött óriási szurkolói bázis áll, nem beszélve a saját stadionról, ami a lehető legjobb helyen, közel a belvároshoz található. Ráadásul a görög kisebbség zászlóshajója évek óta próbálkozik A-Ligás licenccel, mindhiába, bár úgy néz ki, a hamarosan végre elinduló másodosztályban lesz helye a csapatnak.

De hoppon maradt ismét a főváros, Canberra is, ahol a női csapat mellé évek óta szeretnének a férfi ligában is elindulni, ahogy Tasmania is jobban megérdemelt volna egy csapatot, mint Melbourne nyugati oldala. Sőt, piackutatások azt állítják, hogy Adelaide és Brisbane városa is elbír még egy profi csapatot, ahogy a már egyszer megszűnt Gold Coast is évek óta dolgozik a licencéért. Ha a következő bővítés nem is velük fog bekövetkezni, az szinte borítékolható, hogy a másodosztályban helyet kapnak a fent nevezett térségek.

A Western Melbourne Group végül tehát a jobb pályázatokat maga mögött hagyva nyert licencet 2018 év végén, néhány héttel később pedig be is jelentették az első igazolásaikat: vezetőedző ugyan még nem volt, de a szakmai stábot már elkezdték építeni, így a korábbi ausztrál válogatott John Anastasiadis és John Hutchinson is szerepet kapott a csapatnál. Anastasiadis azóta is a klub kötelékéhez tartozik, Hutchinson pedig az amerikai másodosztályú El Paso Locomotive vezetőedzője. 

A még mindig vezetőedző nélküli csapat 2019 január végén bejelentette a volt görög válogatott Panagiotis Kone leigazolását, majd két héttel később Josh Risdon is aláírt az együtteshez. Ekkor még mindig nem volt neve a csapatnak, azt csak február közepén szavaztatták meg a Herald Sun oldalain-ahogy a klub színeit is.

A Western Melbourne Group egyébként azért is kaphatta meg anno a licencet, mert ígéretet tett, hogy két éven belül saját stadiont épít. A 15 000 férőhelyes stadionból a mai napig nem lett semmi, ami miatt érthető a szurkolók ellenszenve a csapat iránt, hiszen olyan projektek buktak el korábbi a Western United miatt, ahol a stadion-ügy megoldott volt. De nemcsak stadionja nem volt a Western Unitednek, hanem edzőpályája sem, ami nem kis kihívás elé állította a pár fővel rendelkező csapatot-a szezon 2019 októberében kezdetét vette, de ezen a nyáron még mindig nem volt edzője a csapatnak. 

A kispadra végül a Wellington Phoenix korábbi vezetőedzője, Mark Rudan lett a befutó. A megosztó vezetőedző aztán rövid idő alatt remekül összerakta a csapatot: a klubhoz csábította az olasz válogatott Alessandro Diamantit és az A-League akkori élő legendáját, Besart Berishat. 

Az elődöntő után hatalmas bukás

Rudan szinte csodát tett az első évében. Az ausztrálokra jellemzően több volt játékosát is Melbourne-be csábította Új-Zélandról, így került a kapuba a lengyel Filip Kurto, a veterán Andrew Durante és Max Burgess is. A jól felépített csapatnak annak ellenére, hogy becsúsztak a vereségek, nem mondható, hogy lett volna rossz meccseik, sőt, a szezon egyik legjobb mérkőzéseik az ő nevükhöz fűződik, mint például volt az Adelaide United elleni 4-3, vagy az emlékezetesre sikeredett Western Sydney Wanderers elleni 5-3. 

A Western United végül az ötödik helyet csípte el az alapszakasz végén, ezzel újonc szezonjában egyből bejutott a rájátszásba. A COVID miatt maratoni hosszúságúra nyúlt szezon rájátszását augusztusban rendezték, a Western United pedig egy nem túl eseménydús meccsen végül legyőzte Sydney-ben a Brisbane Roar csapatát, az elődöntőben azonban megálljt parancsolt nekik a Melbourne City.

A még mindig a COVID-ot nyögő A-League csapatok közül a Western United bukta a legnagyobbat. Hiába voltak Rudannak és a csapatnak nagyra törő tervei a következő évre, nem sikerült megerősíteni a keretet, az ellenfelek ráadásul alaposan kiismerték Rudan taktikáját. Hiába érkezett Victor Sanchez és Iker Guarrotxena is a csapathoz, nem tudták pótolni azokat a hiányosságokat, amiket kíméletlenül kihasználtak az ellenfelek-a csapat játéka túlságosan is középre koncentrálódott, és nem bírta el egyszerre a pályán a Diamanti-Victor Sanchez-Iker-Berisha négyest. Egy ideig ugyan tartotta magát a Western United, a szezon végére teljesen szétesett: utolsó 8 meccsét egyaránt elveszítette, ráadásul 6-1-re kapott ki attól a Melbourne Victorytól, akik történelmük leggyengébb szezonját produkálták. A Western United végül a 10. helyen zárt és Rudantól is megváltak. 

Aloisi, a csodatevő

A Mlebourne Heart és a Brisbane Roar korábbi vezetőedzője örökölte meg Rudan helyét a kispadon és érdekes koncepcióváltás vette kezdetét a csapatnál. Miután "kivágták" a sok pénzt kereső, de nem túl acélos játékosokat, Aloisi és Diamanti kevésbé nagy nevű, de mentalitásban annál profibb játékosok megszerzésére törekedett. Például az olasz unszolására érkezett Ausztráliába a svájci Léo Lecroix, a 48-szoros szlovén válogatott René Krhin és a csapat fenegyereke, Aleksandar Prijovic. Mellettük az A-League-ben már bizonyított játékosokkal töltötték fel a csapatot: Neil Kilkenny, Nikolai Topo-Stanley és Jamie Young Aloisi kedvéért szerződött le a Western Unitedhez, miközben sikerült megszerezniük a Melbourne Citytől a partvonalra szorult Ben Garucciot, a Brisbane Roartól pedig Dylan Wenzel-Hallst. 

Azt nem lehet állítani, hogy Aloisi igyekezett volna a legszórakoztatóbb játékot játszatni a csapatával, ezt feláldozva ugyanakkor sikeresnek bizonyult a terve: az első 9 bajnokiból 7 végződött 1-0-ra. Ahogy Aloisi a szezon előrehaladtával kirakta a puzzle-t, úgy lett egyre jobb a Western United is. Diamanti például is a középpályáról irányította a csapatot, ugyanakkor egyre kevesebbszer ment fel a támadásokkal, ami jó ötletnek bizonyult, nagyobb mozgásteret adva a fürgébb támadóknak. 

A Western United végül harmadik lett az alapszakaszban, köszönhetően az utolsó két fordulóban elszenvedett vereségeknek. Érdekes egyébként, hogy az alapszakaszban a Melbourne Victoryt egyszer sem tudta megverni a United (2 vereség, 1 döntetlen), a Melbourne City ellen viszont egyszer sem kapott ki (2 győzelem, 1 döntetlen)! A rájátszásban nem volt nehéz dolguk a Wellington Phoenix ellen, nem úgy a Victory ellen! Az oda-visszavágós elődöntőben az első mérkőzésen simán kikapott 1-0-ra a Western United, a visszavágón azonban nem ismert kegyelemet John Aloisi és csapata és 4-1-re kiütötte az alapszakasz ezüstérmesét. 

A döntőben aztán a címvédő Melbourne City ellen sem feltett kézzel mentek ki a pályára. A gyors gól után végig uralták a mérkőzést, ami nem ízlett a Citynek és Patrick Kisnorbo semmit nem tudott kitalálni, amivel felrázhatta volna csapatát. 

A Western United tehát a három éve alatt megjárta a mennyt is és a poklot is és gyanítható, hogy hamarosan ismét gyenge szezon következik Melbourne harmadik (?) számú csapatánál, hiszen a keret húzóemberei közelebb vannak a nyugdíjas évekhez, mint karrierjük csúcsához. Ha sikerül ismét ésszel és inkább a mentalitásban profi játékosokat igazolniuk, úgy meghatározó csapatai lehetnek majd az A-League-nek, ráadásul a szurkolói bázisukat is növelni tudják majd. Ehhez azonban szükség lenne arra a megígért stadionra, hiszen nehéz úgy bázist kialakítani, ha folyton máshol kell lejátszaniuk a bajnokikat...

képek: myfootball.com.au, futboldesdeasia.com, theroar.com.au